Itt a Svéd Légierőt és a svéd repülőket érintő aktuális híreket lehet tárgyalni.

Brazil Gripen. Fotó: Saab

A háború előszele

Az 1936-os Védelmi Határozat több jelentős változást hozott a Légierő életében. Először is anyagilag arányaiban nagyobb rész jutott a légierőre, mint korábban. Ez részben a fokozódó európai helyzet miatt történt, részben pedig hangadó tisztek egy csoportjának, például az akkor még csak százados Axel Ljungdahl-nak, aki később a légierő vezérkari főnöke is lett.

A másik változás volt, hogy átnevezték az alakulatokat. A korábbi flygkår-ok helyett ezentúl flotillj-nak hívták azokat. (Ezeket a svéd szavakat igyekszem eredeti formájukban használni, mert nem lehet egyszerűen a flottilj szót mondjuk ezrednek, légibázisnak vagy angol szóval Wing-nek fordítani, „légiflottának” meg végképp nem, mivel az idők folyamán állandóan változott ezen szervezeti egységek felépítése, hatásköre, működése.) Továbbá a Légierő ettől fogva újoncokat is kapott, és saját tiszteket is képezhetett, korábban ugyanis csak a Hadsereg vagy a Haditengerészet tisztjeit vezényelték át. A határozat ezen kívül tartalmazta, hogy a Légierőt új felszerelések vásárlásával drasztikusan meg kell erősíteni. A korábban említett bombázók és vadászrepülők közötti magasság- és sebességkülönbség vezetett ahhoz az egyedi struktúrához, amely a svéd légierőt jellemezte a harmincas években. Eszerint volt 4 bombázó flottilj, 1 vadász és két felderítő.

  B 5 zuhanóbombázó, azaz egy licenszgyártott Nort American  NA-16-os

A Légierő létrehozása

A svéd Királyi Légierőt (Kungliga Flygvapnet) az 1925-ös védelmi határozatban meghatározottak szerint 1926. július 1-jén hozták létre, mint önálló fegyvernemet. A repülőgép megmutatta a maga jelentőségét az első világháború során, és több országban felismerték az előnyeit az önálló fegyvernemmé szervezésnek.

De ez esetben ez tisztán politikai döntés volt, racionalizálási és operatív célú indokokkal alátámasztva. Az 1925-ös védelmi határozat (Svédországban bizonyos periódusonként meghatározzák a védelmi erők jövőbeni fejlesztésének irányát) az I. Világháború utáni háborúellenes hangulatban készült, és nagy leépítéseket tartalmazott, elsősorban a szárazföldi erőknél. Carl Florman százados, a katonai és polgári repülés egyik svéd úttörője, az ABA légitársaság alapítója állt leginkább amögött az elképzelés mögött, hogy üzemeltetési szempontból kedvezőbb az önállóság. Az ő érvei sokat nyomtak a latba a törvényhozási viták során.

Az új fegyvernem hadianyaga és személyzete a szárazföldi haderőtől és a flottától érkezett leginkább. Körülbelül 100 darab különböző típusú és minőségű repülőgépet örököltek e két fegyvernemtől. A légierő gerincét így Albatrosok, és Drontok (dodó) alkották. Nagyjából 40 darab volt az előbbiből, és 30 darab az utóbbiból. De volt még több J1 Phönix, és a svéd építésű J23, S21-es is, a hadseregtől kaptak 3 db Macchi M.7-es repülőcsónakot, és több gépet a haditengerészettől. Mindösszesen körülbelül 40 féle típust örököltek a két másik haderőnemtől. Az üzemeltetés és javítás nagyon bonyolult lett, gyakori volt, hogy a lezuhant repülőkből kiszerelt alkatrészekkel látták el a többi gépet. De az akkori ”soha többé háborút” hangulatban nem lehetett számítani arra, hogy új beszerzésekkel egységesítsék, és modernizálják a légiflottát. Az új haderő állandó létszáma kezdetben 66 tiszt, 48 altiszt, 40 polgári foglalkozású, ún. civilmilitär, - melyből 11 repülőmérnök - és 262 legénységi állományú volt.

Az előtérben egy S1-es (FVM S21), a háttérben egy Dront repül. A fotó 1927-ben készült.